Anatómia

       Leonardo hosszú élete alatt több mint ötven éven át dolgozott. Ez lenyűgöző, bármilyen megközelítésből is nézzük. Úgy tűnhet, ha végignézzük életpályáját, hogy ez első évtizedekben felkészült arra, ami a későbbi munkáinak alapjául szolgál majd. Ez pedig az anatómia. Ez lehetett az a terület, amihez megvolt minden adottsága, és vágya arra, hogy felderítse, mi rejtőzik az emberben. Ezt azért írom így, mert akkoriban az orvostudomány nagyon gyerekcipőben járt még. Ő is többször megjegyzi, hogy nem akar soha beteg lenni, és kiszolgáltatni magát az orvosoknak. Az emberi testről nem tudtak szinte semmit, mert a boncolás istenkáromlásnak számított. Leonardo ezzel a hittel szembeszállva esténként emberi testeket vágott fel, hogy megtudja mi van a bőr alatt.

       Már az ókori görögöket, és rómaiakat is érdekelte az emberi test, és minden bizonnyal végeztek boncolásokat ezekben a korokban, sőt Leonardo idejéig is, titokban persze. Ez a tabuként kezelt cselekedet erkölcsileg a leginkább elítélendőnek számított a korai reneszánszban. Csak, és kizárólag egy nagyon bonyolultan beszerezhető engedéllyel lehetett boncolásokat végezni, de azt is egy külön erre a feladatra kiválasztott orvosi csoportnak, és kizárólag oktatási célból.

       Több olyan rajzot is láthatunk Leonardo- tól, amit állati testekről rajzol boncolás közben – főként tehenek, és ökrök rajzai – azonban emberen elvégezni ugyanezt nagy elszántságot feltételez. Évekkel később, első emberi testen elvégzett boncolása után így ír:

„Tíznél is több emberi tetemet boncoltam fel; kibontottam minden egyes szervet, és eltávolítottam az ereket körülvevő legparányibb húsdarabkákat is anélkül, hogy egyszer is vérzést idéztem volna elő a testben… És mivel egy bizonyos testen nem lehet sokáig dolgozni, kutatásaim egyes fázisaihoz több tetemet is fel kellett használnom, hogy végére járhassak annak, amire kíváncsi voltam, sőt egyes vizsgálatokat kétszer is elvégeztem, hogy a különbségekből levonjam a tanulságot. Aligha akad olyan ember, aki kedvét leli az efféle munkában, s ha a természetes irtózást sikerül legyűrni, akkor az a gondolat borzaszt el, hogy az éjszakai órákat ezeknek a szétfűrészelt, és megnyúzott holttesteknek a társoságában töltsük, amelyeket még nézni is szörnyű…”(i.m.)

       Ahogy azt ő is írja, csak éjszaka tudott dolgozni, amikor az emberek aludtak. Mivel még nem ismerték, hogy hogyan tartósítsák a testeket, így valóban fennállt az a probléma, hogy hamar bomlásnak indultak. Leonardo így ezen körülmények között dolgozott, gyorsan, és roppant kényelmetlenül. Eszközeit ugyan maga tervezte, és készítette, azonban az alanyokkal már nem volt ilyen könnyű dolga. Ahogy már fentebb megemlítettem, eretnekségnek számított felnyitni egy emberi testet, így nagyon nehéz volt azt beszerezni. Ugyan bizonyíték nincs rá, hogy honnan szerezte be a holttesteket, de annyi bizonyos, hogy Leonardo akkoriban már hatalmas tekintéllyel rendelkezhetett, és elképzelhető, hogy kapcsolatait vetette be, hogy engedélyt szerezzen.

       Néha- néha visszaütött az állati testeken való tanulmányozás, mert sokszor azokat a tapasztalatokat, amiket akkor tett, az emberi szervezetre is alkalmazta. Ezt remekül alátámasztja az az értekezése, amit az anyaméhről írt, miszerint virágszerű nyúlványok, és méhlepényszigetek találhatóak meg benne – és ezt rajzzal is illusztrálta. Ez igaz is volna, csak a szarvasmarha méhére, nem a női testre.

 - A kutatásainak nagy részét az emberi koponyára szentelte, amivel a kisebb-nagyobb szüneteket leszámítva mintegy harminc éven át foglalkozott. Amikor már volt rá lehetősége, azt kezdte el kutatni, hogy milyen kapcsolat van a szem, és az agy között. Megvizsgálta, hogy a látóidegek hogyan vezetnek ki a szemgolyó hátsó részén, és hogyan csatlakoznak az agyhoz. Ő volt az első, aki rajzot készített a látóideg kereszteződéséről. Ezzel megelőzte az orvostudományt, ami nem tudta megmondani akkor, hogy mi történik a fejben a látást illetően.

       Azért, hogy tovább tudja vizsgálni a koponyaüreget, a szarvasmarhák boncolásakor alkalmazott technikához nyúlt vissza; viaszt fecskendezett bele. Így rajzokat tudott készíteni az agykéreg redőiről, és az agykamrákról.

 - Mint művész, úgy mindenképp kellett, hogy foglalkoztassa az izmok egymáshoz kapcsolódása, de anatómiai szemmel nagyon sokat foglalkozott vele. Kutatásai kiterjedtek arra, hogy egyes izmok hogyan működnek akkor, ha felemeljük az egyik végtagunk, vagy miként kapcsolódik ez az agyhoz, és az idegrendszerhez. Amit a központi idegrendszer hierarchikus piramisáról bebizonyított, egy az egyben megfelel a valóságnak: „Az idegszállak a hozzájuk tartozó izmokkal együtt olyan módon vannak alárendelve a gerincvelőnek, ahogy a közkatonák a tiszteknek. Az idegdúcok pedig úgy engedelmeskednek a sensus communis- nak, mint a tisztek a kapitánynak; végül a sensus communis úgy szolgálja a lelket, mint a kapitány a tábornokot.” (i.m.) Igen sajátos hasonlatokat használ ugyan, de a lényeg kiérezhető belőle.

       Először a végtagok, majd az arc izomzata érdekelte. A mimika is egy olyan terület volt, ami lenyűgözte őt. Az, hogy bizonyos arcmozdulatoknál, mely izmokat használunk, nagyon lekötötte a figyelmét. Próbálta ezeket a megfigyeléseit feljegyezni, de ezek csak részben maradtak ránk.

 - Leonardo szaporodással kapcsolatos vizsgálatait főként az embriológia területén végezte. Itt is nagy benyomást tett a munkájára az állatokon tett boncolási kutatás, viszont feltételezések szerint egyszer alkalma nyílt rá, hogy egy hét hónapos emberi magzatot tanulmányozzon. Erről a magzatról készülhetett az a rajza, amit sokan a legkiválóbb anatómiai tárgyú rajzának mondanak. Feltételezhetően ő volt az első, aki pontosan lerajzolta, hogy miként helyezkedik el a gyerek az anyaméhben.

 - Időt, és energiát nem kímélve foglalkozott a szívvel, és a keringési rendszer tanulmányozásával. Ugyan helytelen következtetésekre jutott, de volt néhány fogalom, amikre rátapintott. A keringés szót használta, és rájött, hogy mi a hajszálerek, és az aorta szerepe a testben. De nem ismeri fel a szív és a vérkeringés közötti szoros együttműködést.

       Leonardo- nak nem csak azt köszönhetjük, hogy elindította az orvostudományt az anatómia terén, hanem hogy kitűnő művészi érzékének hála úgy maradtak fönn rajzai, ahogy talán senki nem tudta volna megörökíteni az embert. Az a féle ábrázolási technika, amit ő is használt, ötszáz évvel megelőzi korát; a metszet- és a rétegelemzés eljárást alkalmazta, amit a számítógép elterjedésével lett használatos. Gyakran a tanulmányok több féle szögből, és mozdulatból, háromdimenziós alakban vannak szemléltetve, ami szintén meglepő.

       Leonardo mindig is valamilyen sémát kutatott, ami az emberi test elemzésében áttért egyfajta filozofikus felfogásra. Az univerzum működésével akarta összhangba hozni az emberi testet, mert a lekicsinyített modelljének tekintette. Érdekes kettősség lép itt fel, mert Leonardo megtett mindent, hogy megismerje az embert, azonban az emberiséget nem szívlelte annyira. Több írásában is megemlíti, hogy mennyire lenézi embertársait. De mégis úgy tűnik ezzel ő maga könnyen megbékélt, mert szívét lelkét beleadta ebbe az akkor még feltáratlan tudományba.

       Minden bizonnyal ez volt az, amihez Leonardo a leginkább értett. A festészet idővel túl egyszerű volt számára, nem látott már benne kihívást. A matematika tudományát, be kellett látnia, hogy nem fogja mesterfokon űzni. Mérnökként is megállta a helyét, de valószínűleg abba is beleunt, mint oly megszokott tőle. Az anatómia volt az, ahol teljesen kiteljesedhetett, viszont egyesek nem tulajdonítanak neki akkora jelentőséget ma, mivel akkora áttörést nem ért el. Ugyanis nem mondott sokkal többet, mint az ókori görögök, azonban ő volt az a láncszem, aki összekapcsolta az elődök tudását az utókoréival, és kitörölte azon ismerettöredékeket, amik e kettő között voltak. De azt el kell ismerni, hogy olyan megállapításokat tett a saját korában, amiket évszázadokkal később igazolt a tudomány. Az is tény, hogy Leonardo után, már az anatómia tudomány lett, és már nem volt eretnekség, mint ő előtte. Amíg ő a fekete mágia árnyékával a háta mögött dolgozott, követői már orvosok voltak, akiket senki nem akart elítélni foglalkozásuk miatt.

       Azonban Leonardo tudtán kívül nem csak az orvoslást, hanem az utána következő művész generációknak is nagy segítséget nyújtott. Az anatómia a művészet sarokköve, és ezt Leonardo- nak köszönhetjük. A dologra ugyan egy évszázadot kellett várni, de a festők magát a boncolás folyamatát is megfestették a vásznon.